Zene a tanteremben Teach article

Fordította Rácz Éva. Caroline Molyneux a Balshaw’s Church of England Középiskola tanára kifejti, hogyan adja meg a kezdőlendületet óráinak, illetve hogyan segít diákjainak megjegyezni bizonyos anyagrészeket, tényeket és elméleteket.

Köztudott, hogy a zene befolyásolja érzelmeinket és energiaállapotunkat (Brewer, 1995). Emlékeket idézhet fel, fokozza az agyi aktivitást és serkenti az elmét. A modern fogyasztói társadalmunkban egy klasszikus zenei részlet eszünkbe juttathat egy bizonyos gyártmányú autót. Egy közismert dalról egy népszerű parfümmárkára gondolunk. Miért nem állítjuk ezt a tudatalatti üzenetközlési módszert a tanulás szolgálatába? A mai multimédiás társadalomban minden olyan eszköz nélkülözhetetlen, amivel le lehet kötni a tanulók figyelmét (Beady, 2001).

Egy kísérleti projekt részvevőjeként megtapasztaltam, hogyan inspirálható a zene segítségével a hozzám tartozó csoport a nap kezdetén. Mindenféle kellemes dallamot használtam, amiket a „nap zenéjének” hívtam. Felírtam a táblára a címét és a szerző nevét összekapcsolva a „nap gondolatával”. Ezeket a motiváló szólásokat, idézeteket az iskola adta ki, hogy olvassuk fel őket reggelente a csoportoknak. Néhány példa:

• Miért olyan hosszú szó a „rövidítés”?
• Csak annak van ideje a csónakot ringatni, aki nem evez
• Aki még sosem hibázott, nem próbált ki semmi újat
• A képzelőerő sokkal fontosabb, mint a tudás (Albert Einstein)

Azt vettem észre, hogy az egyszerű, hangos felolvasás nincs túl nagy hatással a tanulókra. De mikor a nap gondolatát zenével körítve tálaltam, mialatt ment a zene, a gyerekek fokozott érdeklődést tanúsítottak mindkettő iránt. Tudni akarták pontosan, mi ez a zene, ki írta, vagy énekli, majd ezek után a nap gondolatát.

A hatás elképesztő volt. Nap, mint nap a gyerekek izgatottan várták, hogy beléphessenek a tanterembe, hogy hallják, milyen zene fog szólni. Már az ajtó előtt mohón vártak rám, hogy megtudják, mit választottam aznapra. Úgy találtam, hogy a legsikeresebb dallamok azok voltak, melyeket a gyerekek már azelőtt is ismertek, de nem tudták a címet (vagy a szerzőt). Ilyen volt például Ravel Bolerója, vagy a Tell Vilmos nyitánya Rossinitől. Az ötletet továbbfejlesztve téma-heteket találtam ki a zenéknek, mint például „Francia zenék” vagy „A musical-ek”.

Aztán a diákok elkezdtek kérésekkel fordulni hozzám, és nem a népszerű popslágereket kérték. Minden gyereket sikerült bevonni, a magabiztostól a zárkózottig, fiúkat, lányokat egyaránt. Felváltva ment a zenék kiválasztása, így mindenkire sor került. A gyerekek versengtek, hogy ki találja a legkülönlegesebb, legérdekesebb zenét. A kérések között szerepelt a „Lovagok tánca” Prokofjev Rómeó és Júliájából (a gyerekek épp a Shakespeare- darabot tanulták drámaórán) és a „Matchstalk Men” (Brian & Michael), ami egy 20 sz. elején élt manchesteri művészről, L. S. Lowryról szól.

A zene nemcsak szélesítette a diákok általános műveltségét, de egyben szórakoztatta is őket. Rájöttek, hogy a Harry Potter filmek zenéjét John Williams zeneszerző írta. Felfedeztek számos komikust, köztük John Cleese-t, a James Bond filmek sztárját (hajdani Monty Pithon tag), aki a közismert és újszerű „Always Look on the Bright Side of Life” c. dal megírásában közreműködött. Néhány diák ismerte is futball nótákból, de nem tudták, honnan származik.

A csoportjaimban a kora reggeli hangulat ugrásszerűen emelkedett, a gyerekek boldogan jöttek órára, hogy elkezdhessék a napot. Más csoportokból kaptam is diák és tanár látogatókat, akik hallottak a zenéről és azért jöttek, hogy tanulmányozhassák. A projekt kitartott vagy fél tanéven át (körülbelül négy hónap), és olyan népszerű lett, hogy tovább használtam az ötletet. Ha egy reggel is elmulasztottam zenét föltenni, már jöttek a panaszok!

Következő lépésként elkezdtem összeállítani egy zenei gyűjteményt, amit a természettudományos tantervhez csatolhattam. Ebben az időben éppen tanmenetet írtam (ami a tananyag órákra történő lebontását tartalmazza egész tanévre egy adott csoportban) az új GCSE–számára (General Certificate of Secondary Education: az Egyesült Királyságban a GCSE vizsga a középiskolai tanulmányok befejezését jelző értékelés. Célja, hogy a diákok különböző humán- és reáltárgyakban szerzett ismereteiket elmélyítsék. (a ford. megj.) az alap természettudományos órákhoz, így a zenéket a témákhoz kapcsolva hozzáadtam a munkatervhez.

Amint a gyerekek beléptek a tanterembe, elindítottam a zenét. Rögtön nekiláttak kapcsolatot keresni a zene és az óra címe, illetve tárgya között, amit előzetesen a táblára írtam. Mielőtt még egyáltalán leültek volna, vagy kinyitották volna táskájukat, hogy előszedjék a tollaikat, ceruzáikat, már elkezdett a tananyagon járni az eszük. Elkezdtem a jobb képességű tanulókat egyre nagyobb kihívások elé állítani azáltal, hogy ezt a kapcsolatot egyre gyengítettem. Az egyik példa erre a Queen „Under Pressure” („Nyomás alatt”) c. száma, amit a „Só az étrendben” elnevezésű órához választottam bevezetésképpen. Néhány diák kapizsgálta, hogy a túl sok só biztosan magas vérnyomást eredményez. A diákok már kezdték sejteni az óra végkövetkeztetését, mielőtt én az óra címén kívül bármit is megadtam volna!

Az ötlet kezdett továbbfejlődni. A honlapomat^w1 meglátogató diákok megtekinthették a következő heti óra címét és javasolhattak zenét az órakezdéshez. A gyerekek önkéntelenül is elkezdtek készülni a következő órára!

Miközben megfelelő zenéket kerestem, nemcsak a címeket, de néhány dal szövegét is csatoltam a tanmenethez. Joni Mitchell „Big Yellow Taxi” („Nagy Sárga Taxi”) c. számában található a következő sor: „They paved paradise and put up parking lot” („A Paradicsomot leaszfaltozták és parkolót építettek”). Ez tökéletesen illeszkedett az ember saját környezetére gyakorolt hatásáról szóló órákhoz.

Az ötletet továbbfejlsztve más típusú zenéket is elkezdtem bevonni a hatás kedvéért az előadások alatt. Carl Orff „Carmina buraná”-ja szélsőségesen drámai darab, ezt ahhoz az órához kapcsoltam, ami arról szólt, hogy mikrohullámú ételek milyen hatalmas negatív hatással vannak a brit lakosság étrendjére. Jane Birkin és Serge Gainsburg „Je T’aime Moi Non Plus” c. száma zenei aláfestése volt a hormonokról szóló órának, jelezve, hogy azok milyen hatással vannak a serdülő fiúkra és lányokra…

Hogy az ötlet hatását felmérjem, elővettem régebbi órák zenéit, és a dalok időtartama alatt a diákoknak össze kellett foglalnia az adott anyagrész kulcsszavait. Úgy találtam, hogy a zene felidézte azon tények és képességek emlékeit, amiket a gyerekek megtanultak. Diana Ross „Chain Reaction” („Láncreakció) c. száma alatt – amit az idegekről és reflexről szóló órához kapcsoltam -, néhány gyereknek sikerült leírnia a reflexív állomásait! Ez rávilágított a projekt sikerére a diákok pozitív visszajelzéseivel együtt: „Miss Molyneux minden alkalomra tartogat zenét?”, „Hallgathatnánk több zenét, egész óra alatt?” Hírek terjengtek arról, hogy a tanulók felvételiző diákoknak és szüleiknek meséltek a zenéről és arról, hogyan lett tőle izgalmasabb az óra.

Íme néhány példa a felhasznált zenékre.

Remélem, a jövőben az egész iskolát sikerül bevonnom az énektanárt is beleértve, aki az anyagrészekhez javasolhatna zenét, amit a tanmenethez csatolhatok. Már készül egy ismétlő CD a tanulóknak, amin hasznos tényeket, tanácsokat mondok el az új GCSE vizsgákhoz. Ehhez hozzáadva a zenét, amit az órán hallottak, a diákok további segítséget kaphatnak a vizsgára való készüléshez.

Szemfényvesztés lenne? Nos, feltehetőleg az. De olyan társadalomban élünk, mely tele van működő szemfényvesztéssel. Hiszem, hogy bármilyen módszert, ami felkelti a gyerekek figyelmét, segíti tanulását és az információ észben tartását, megéri kipróbálni.

Download

Download this article as a PDF