A tudomány elveszett 1000 éve Understand article

Fordította Adorjánné Farkas Magdolna. Yasmin Khan, a londoni Science Museum (Természettudományi Múzeum) munkatársa kifejti, hogy a régi iszlám civilizációk mély hatást gyakorolnak a mai modern társadalmakra – és szót emel egy kiegyensúlyozottabb tudománytörténeti…

Isaac Newton, Charles Darwin és Albert Einstein. Ha megpróbál visszaemlékezni arra, hogy kik azok a tudósok, akikről tanult az iskolában, ezek a nevek biztosan szerepelnek a listán. Azonban hány diák tanul az iskolában olyan tudósokról, akik nem a nyugati civilizációkban alkottak, mint például a muszlim Ibn al-Haitham-ról, aki optikával foglalkozott, elsőként fedezte fel a fényvisszaverődés törvényeit és lyukkamerát (camera obscura) készített már a 11. században. Vagy Ibn Nafis-ról, aki először írta le a tüdővérkör működésével kapcsolatos megfigyeléseit. Ezt a felfedezést mi a 300 évvel később élt William Harvey nevéhez kapcsoljuk. Mit tudunk Abbas ibn Firnas-ról, aki a 9. században próbálkozott először repüléssel úgy, hogy tollakkal borított szárnyakat rögzített az emberi testhez. Hányan ismerik Zeng He, a kínai iszlám admirális nevét, aki fejlett technológiát alkalmazva egy egész hajóflottát állított fel nagyméretű nem-fém hajókból öt évszázaddal ezelőtt?

Kevesen vannak tudatában annak, hogy a modern társadalmat milyen nagymértékben gazdagították a régi nagy civilizációk sorának felfedezései, beleértve a szinte egyáltalán nem ismert és nem tanított iszlám örökséget. Ez az örökség az évszázadok során beépült az európai civilizáció főáramába és láthatóan megjelent például olyan építészeti remekművekben, mint a londoni Szent Pál Székesegyház kupolája vagy a spanyolországi Granadában álló Al-Hambra palota boltívei és gótikus kőcsipkéi.

Minden nyelvben megjelenik más kultúrák hatása: az angolban – csakúgy, mint más európai nyelvekben – a természettudományos szakkifejezések egy része arab eredetű. Ilyen kifejezések például: alkímia, algoritmus, alkáli, amalgám és zérus. Ez természetesen igaz a magyar kifejezések eredetére is. (ford. megj.) Ebből is látszik, hogy az évszázadok során a nyugati civilizációkat más kultúrák hatása is gazdagította. A csillagászat története is világosan bizonyítja a iszlám hatást. Néhány csillag, pl. Betelgeuse, Rigel, Vega, Aldebaran és Fomalhaut neve arab eredetű vagy a Ptolemaiosz által adott görög elnevezés arab fordítása. Az azimut (al-sumut) a nadír és a zenit (al-samt) szakkifejezések is arab eredetűek.

Az előbb említett felfedezések abban a korszakban születtek, amelyet a történelemkönyvekben helytelen értelmezés alapján ’Sötét Középkor’-ként szoktak emlegetni. Valójában  az iszlám világban ez a kb. 600-1600-ig tartó időszak termékeny volt, előremutató kutatások zajlottak a természettudományok, a technológia és a technika területén, valamint kulturális előrehaladás történt, amely később a reneszánsz korban katalizátorként hatott a nyugati civilizációk fejlődése során. Az iszlám tudósok hatása különösen Roger Bacon, Leonardo da Vinci, Kepler, Michelangelo, Copernicus, Andreas Veselius és Galilei munkásságában érzékelhető.

Sokan tanulmányozták az iszlám világ tudományra és fejlődésre gyakorolt hatását, azonban a kutatások eredményei csak a tudományos körökben váltak ismertté, és ezért a tanárok és a diákok nem juthattak könnyen érthető anyagokhoz. Négy évvel ezelőtt a nagy-britanniai székhelyű Foundation for Science, Technology and Civilisation (FSTC) (a Természettudományért, a Technológiáért és a Kultúráért Alapítvány) felvállalta azt a feladatot, hogy az iszlám örökség web-oldalon^w1 bemutatja az iszlám kulturális hatását. Az Internetnek köszönhetően, a nagyközönség először juthat azonnali és szabad információhoz a történelem eddig elhanyagolt szakaszáról.A web-oldal gyorsan népszerűvé vált azok körében, akik a muszlim természettudományos kutatásokról akarnak információhoz jutni. Azoknak a  tanároknak és oktatóknak, akik ezt a témakört be akarják építeni a tudománytörténeti óráikba, ez a forrás kulcsfontosságú.

A web-oldal indítása után gyorsan feltámadt az igény arra, hogy még több anyaghoz és forrásmunkához lehessen hozzájutni. Hogy kielégítsék ezt az igényt, egy interaktív, oktatási célú vándorkiállítást hoztak létre, amely bemutatja a muszlim tudományos-technikai felfedezéseket és találmányokat. Ez a 1001 Inventions^w2 (1001 találmány) című kiállítás a múlt év elején nyílt meg a nagy-britanniai Manchester^w3-ben, a Museum of Science and Industry (a Tudomány és az Ipar Múzeumában).

A múzeumlátogatók, beleértve az iskolás csoportokat is, először ismerhették meg azokat a felfedezéseket és találmányokat, amelyek az iszlám világban láttak napvilágot, és amelyek közül jó néhányat még ma is használunk. A skála a frissítő hatású kávétól az olyan fejlett mechanikai találmányokig terjed, mint a sugárhajtás és a rakéta. Mindannyian sokat tanulhatunk a régi muszlim tudósoktól, polihisztoroktól és a tudomány úttörőitől, mint például a 10. századi orvostól, a nyugaton Abulcasis-ként emlegetett Abul Qasim Al-Zahrawi-tól, aki az életét olyan felfedezéseknek és találmányoknak szentelte, amelyeket ma is használ az emberiség. Ezek között megemlíthetjük az érlekötőt, amelyet műtéteknél használhatnak, például a császármetszésnél, és számos sebészeti eszközt, közöttük a fogót, amelyet a szüléseknél alkalmazhatnak.

A tárlat egyik legkedveltebb kiállítási tárgya az a kézirat, amelynek színes kép illusztrációján szakállas, hagyományos köpenyt és turbánt viselő muszlim csillagászok dolgoznak egy 16. századi török obszervatóriumban. Őket nézve elfeledhetjük azt a képet, amely bennünk él a muszlimokról: ezek az emberek elmélyülten kutatják a csillagokat, lejegyzik a megfigyeléseiket, pontos méréseket végeznek, tudományos kísérleteket folytatnak az emberiség érdekében, és ezzel fejezik ki hitüket.

Részben a tudósok önzetlenségének és emberszeretetének köszönhető, hogy az iszlám természettudomány aranykora több mint 1000 évig tartott. Sokat vitatkoznak arról, hogy mi okozta a hanyatlását a 17. században, az azonban bizonyos, hogy mindannyian nyerhetünk azzal, hogy a tanítványaink, akár muszlimok akár nem, bátorságot meríthetnek ennek a gazdag civilizációnak  a példájából.

Egyszer egy természettudomány tanártól hallottam, hogy az egyik tanítványa panaszolta, hogy unja már, hogy főleg angol származású férfi tudósokról tanulnak. Ez annak a maradi szemléletnek a következménye, hogy a történelmet és a tudományt európai szemüvegen keresztül nézzük és figyelmen kívül hagyjuk azokat a kutatásokat, amelyekkel más társadalmak járultak hozzá a fejlődéshez. A tanárok felismerik, hogy  mennyire fontos a diákok fejlődése szempontjából, hogy találjanak követhető példaképeket, akikkel tudnak azonosulni és akiket követni szeretnének. Azok a fiatal diáklányok, akik tudományos pályát választanak, különösen, ha más etnikumhoz tartoznak, erőt meríthetnek a múlt méltatlanul elhanyagolt hősnőinek munkásságából.  Példaként megemlíthetjük Miriam al-Ijli al-Astrulabit, aki saját maga készített bonyolult astrolabokat (csillagászati szögmérőket), a GPS egy korai változatát. Vagy a vállalkozó szellemű Fatima al-Fihrit, aki Marokkóban a 9. században megalapította a világ legrégebbi egyetemét.

Az olyan kezdeményezések, mint az 1001 Inventions kiállítás, arra bátorítják a fiatalokat, hogy járuljanak hozzá a saját közösségük sikeréhez. Az ehhez hasonló programok hosszantartó pozitív hatást gyakorolnak a vállalkozók, a kutatók, a mérnökök és az orvosok mostani és jövendő generációira, bármilyen közösségből származnak. A jelenlegi kiállításnak a történelmi iszlám sikereinek konstruktív bemutatásával érezhető hatása volt. 2006 júniusában David Bocking újságíró végigkövetett egy iskolás csoportot az 1001 Inventions kiállításon és beszámolt a nagy-britanniai Times Educational Supplement (a Times oktatási mellékletében) arról a megindító megjegyzésről, amit egy fiatal muszlim fiú tett:

“Ez sok mindenre tanít minket”, mondta Hassan Zaffar. “Muszlim vagyok és ez lelkesít engem. Rácsodálkozol ezekre az emberekre és büszkeséget érzel. Arra gondolsz, hogy te magad is szeretnél valami hasonlót tenni.”

A pedagógiai szakemberek és a politikusok egyre inkább rájönnek arra, hogy az iskolai oktatás keretében a tudomány történetéről teljesebb és pontosabb képet kellene adni, amelynek tartalmaznia kell azoknak a civilizációknak az eredményeit is, amelyek már sokkal előbb léteztek, mint a miénk. A tantervfejlesztőkre vár a jövőben az a feladat, hogy ezt a természettudomány órák szerves részévé tegyék.

Ha a gyermekeinket az oktatási rendszer segítségével teljesebb és kiegyensúlyozottabb világ-szemléletre neveljük, az megalapozhatja a harmonikus társadalmi együttélést.  A tudománytörténet kiegyensúlyozottabb értékelésével a helyes irányba tesszük meg az első lépést. A tanulók hasznára válhat, ha olyan gondolatokat és tényeket ismerhetnek meg, amelyek megerősítik az önazonosság-tudatukat, emlékezteti őket arra, hogy a világot sokféle kulturális örökség alakítja. Ennek az örökségnek része a gazdag muszlim kultúra is, amely a világ más részeiben, közöttük Európában is még kevéssé ismert. Ez a különleges örökség nagyrészt csaknem feledésbe merült, azonban most újra felfedezhetjük azok segítségével, akik fontosnak tartják az emberiség kultúráját és előrehaladását.

Download

Download this article as a PDF