A rák ellenszerének felfedezőútján Inspire article

Fordította: Dorogi Zoltán. Joan Massagué olyan dolgokat fedezett fel, amik életeket menthetnek meg. Szakértője a sejtosztódásnak és a rák terjedésének, és minden tudományos területet összevetve az egyike az 50 legkeresettebb kutatónak. Sarah Sherwood beszélget vele a jelenlegi…

Miért választotta a tudományos pályát?

A természet és dolgok, tárgyak gyűjtése mindig elkápráztatott engem. Emlékszem arra a napra, amikor az ásványokról tanultunk az általános iskolában. Az egyszerű fogalom hogy fémeket kinyerhetünk ásványokból, olyan volt mint a Vízkeresztség. Feltétlenül kíváncsi voltam, hogy a természetben hogyan működtek a dolgok, és kellően szerencsés is voltam, hogy a szüleim megértették és támogatták ezt. Ösztökéltek engem és előremozdították a tanulmányaimat-, de soha nem forszíroztak. Azt hiszem ez nevelte belém a vágyat, hogy tanuljak, tudjak többet a dolgokról. Minden kíváncsiságnak a tetején a családi hagyománynak volt a fő szerepe ebben. Az én családom három generációra visszamenőleg gyógyszerész volt: nagyapám, nagybácsim, édesapám és édesanyám mind gyógyszerészek voltak.

Természetesen, amikor el kellett döntenem, hogy mit akarok tanulni az egyetemen akkor a gyógyszerészetet választottam. A tanulmányaim jól haladtak és egyik vizsgát a másik után fejeztem be. A negyedik szemeszteremben az ötből jöttem rá hogy az igazi szerelmem a biokémia volt. Úgy tűnt nekem, mint egy ötletekkel teli forrongó üst. A DNA szerkezetét pár évvel korábban fedezték fel, amelyen a biokémia alapelvei támaszkodtak. Alapelv, mint hormonoknak a hatása sejteken- és a megértésének lehetősége hogy mik is voltak és hogyan is működtek- kíváncsivá tettek. Így eldöntöttem, hogy váltok és biokémiából doktoráltam.

A doktori disszertációm a cukrok lebontásán és az azt irányító inzulinon öszpontosított, a molekulán, ami részese a cukorbetegségnek. Egy napon a szakosztály vezetője megkérdezte tőlem, “Mi is az amin szeretnél dolgozni?” Én feleltem, “Megtalálni az ellenszerét a cukorbetegségnek, természetesen.” Okos válasz, de egy kicsit nagyravágyó -mondta. Betegségeket lépésről lépésre kell megoldani és majd lesz elég munka amin dolgozhatok. ” Emlékszem, hogy bólintottam rá és adtam egy semleges választ, de legbelül azt gondoltam: “Amit igazán szeretnék az-az, hogy megtaláljam a cukorbetegség gyógymódját.”

1976 tól – 1979 ig, a kutatói disszertációm és a korai fejlődésem kutatóként kivirágzott a doktori mentor Professzor Joan Guinovart ösztönző vezetése alatt. Ugyanabban az időben azonban szemtanúja voltam, hogy Spanyolországban a tudományos kutatóknak korlátolt szakmai jövőjük van. A kormány évtizedeken keresztül elhanyagolta a kutatást, a csekély források és a gyenge vezetés tette a kutatást egy nem vonzó lehetőséggé. Így 1979-ben elmentem orvos gyakornoki képzésre, a Brown Egyetemre az Amerikai Egyesült Államokba, meggyőződve arról, hogy azok lesznek majd az utolsó éveim kutatóként.

Elképzeltem, hogy visszatérek Spanyolországba és gyógyszerész leszek, vagy dolgozni fogok a helyi gyógyszerész iparban. Ehelyett, egyik dolog követte a másikat Amerikában, Professzor Michael Czech vezetésével egy termelékeny orvos gyakornoki időszak után, egyszer csak azon kaptam magam, hogy a független laboratóriumi csoport vezetője vagyok a Massachusetts Állam Egyetemén. Abban az időben váltottam szakterületet a cukorbetegségről a sejt és szövet növekedésre, ami a rákkutatáshoz kapcsolódik. 1989-ben állásajánlatot kaptam a Memorial Sloan-Kettering Cancer Center igazgatói pozíciójára New York városában, és azóta is ott dolgozok.

A jelenlegi kutatása a rák terjedésén öszpontosít- a folyamat, amiben a rák terjed egyik szervről a másikra, és amely a rákos betegek 90%nak halálát okozza. Hogyan zajlik le ez a folyamat?

Mostanáig azt hittük, hogy a rák terjedése az egy összetett folyamat és azt sem tudtuk honnan induljunk el. Az utóbbi években lassan de biztosan elkezdtük kideríteni a titkot. Teljesen lehetetlen volt tudni pl. hogy mi okozza a rákos sejt kijutását és mi okozza, hogy hozzákötődik egy másikhoz. Tudjuk pl. hogy a daganat elrákosodásához az kell, hogy a rákos sejtek át kell, menjenek genetikai változásokon, és emellett a szövet, amibe ezek a sejtek beépülnek, kell hogy legyenek olyan tulajdonságaik amik elősegítik a betelepülést és a növekedését a daganatos sejtnek. Sok ember nem tudja pl. hogy azok a rákos sejtek amik a mellben vannak azok hajlamosak átterjedni a csontokra, tüdőre, májra és agyra. Vastagbélrák esetében azonban rendszerint a májra, tüdőre, de ritkán az agyra és a csontokra terjed át. Nem csak azt fedeztük fel, hogy mik azok a gének amik ezt teszik lehetővé hanem, lepésről-lépésre figyeljük meg a folyamatot.

A legújabb munkám a laborból pl. azt mutatja, hogy négy gén együttműködése hozza létre a rákos sejt kiszabadulását a természetes helyéről és támadja meg a távoli szerveket. Ez történik amikor a mellrákos sejt átterjed a tüdőre. Ami egy daganatban játszódik, le az nem feltétlenül történik egy másikban. Most azt tanulmányozzuk pl. hogy ugyanazok a sejtek vesznek részt a mellrák terjedésében, ami aztán továbbterjed az agyra és a csontokra. Remélhetőleg ha azonosítani tudjuk és megértjük azoknak a sejteknek a működését, amik részt vesznek a különféle rák terjedésében, akkor tudunk készíteni olyan gyógyszereket amik, hatástalanítják ezeket a géneket és leállítják a folyamatot.

Hisz abban hogy még felfedezik a rák ellenszerét az Ön életében? Mit gondol, mi kell ehhez?

Nagyon bizakodó vagyok. A rákkezelés hihetetlenül sokat jutott előre az elmúlt években és léteznek nagyon hatékony kezelések a különféle daganatokra. Köszönhetően a kutatás előre jutásának és a működő gyógyszereknek pl. néhány gyerekkori leukémiában 90 % os javulást történt, ahol a betegek teljesen tünetmentesek lesznek. Mindezek mellett még nagyon hosszú az út a sikerig. Ki kell kutatnunk új kezeléseket, amik jóval hatékonyabbak, kevésbé mérgezőek és sokkal kevesebbe kerülnek mint manapság.

A legjobb kutatáshoz szükséges hogy a különböző szakterületek szakértői működjenek együtt- hogy ez az együttműködés fontos eredményeket hozzon létre- és ehhez szükségesek a jobb kutatási lehetőségek és az együttműködés. Manapság a rákkutatás leginkább a korszerű képfeldolgozási technológiára, nagy felbontóképességű Röntgen felvételre, genetikára, génátírásra, számítógépes tudományra, molekula és sejtbiológiára és biofizikára támaszkodik- és emellett klinikai szaktudásra. A klinikai és a kísérleti tudomány új irányzata létesít igazi lehetőséget a termelékeny együttműködésre. Most az-az elképzelés, hogy 30 éven belül tudjunk eleget a rák biológia és genetikai hátteréről, hogy be tudjuk folyásolni a betegséget.

Hogyan jutnak el a kutatási eredmények a laborból a kórházig ahol a rákbetegeken segíthetnek?

Hagyományos gyógymódok beleértve operáció, sugárkezelés, kemoterápiás kezelés nagy lépést tettek a rákbetegségek által okozott halálozási arány visszaszorítására. Azonban ezek az eljárások általában azon öszpontosítottak, hogy először eltávolították a kialakult daganatot és utána kezelték a környező sejteket sugár- vagy gyógyszeres kezeléssel, hogy meggátolják a daganat visszanövését. Gyakran ennek a megközelítésnek a célja az, hogy irányítsák a növekedését a központi daganatnak, amikor természetesen a probléma máshol található- másodlagos daganatokban, amelyek máshol találhatóak a testben, amikor a rák terjed vagy osztódik. A mai napig csak néhány kutatás és gyógyszerfejlesztés öszpontosít ebből a nézőpontból a fejlesztésen. Tudva hogy azok a gének, amik részt vesznek az osztódásban adnak kiindulópontot, hogy melyik gyógyszer fog működni.

Még mindig eléggé az elején tartunk és nehéz a következő lépést megtalálni. Először is fel kell kutatni a potenciális gyógyszereket és kipróbálni őket laboratóriumban, sejt és állatkísérletekben. Amikor ez a folyamat befejeződött és ezek a gyógyszerek eredményesek, akkor ki kell próbálni klinikai kísérletekben – orvosok által összeállított, készített- is, amelyben kipróbálják kísérleti céllal betegek egy csoportján. Hogy lássák mennyire hatásos és vannak e mellékhatásaik. Ez nagyon hosszú folyamat és mindemellett a siker nem garantált. Általában csak néhány laborban létrehozott új gyógyszer jut el klinikai kipróbálásig, és sokszor eltart 15 évig is hogy egy gyógyszert jóváhagynak. Ez egy nagyon hosszú folyamat, ami hatalmas befektetést kíván időben és pénzben is, de busásan megtérül, amikor találunk olyan kezelést, ami életeket menthet meg.

Mit tanácsolna annak, aki rákban szenved vagy a szerettei körében rákos beteg van és hallanak a kutatási eredményeiről, és szeretnék tudni, hogy mikor lesz elérhető gyógyszer a gyógyulásukra?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, amit nagyon gyakran kérdeznek tőlem. Természetesen elmagyarázom az embereknek, akik ebben a betegségben szenvednek, hogy én nem vagyok orvos és nem vagyok jogosult betegeket kezelni. Laboratóriumban dolgozok a rákkutatás folyamatán és nem gyógyszereket állitok elő vagy alkalmazom a gyógyszereket betegeken. Az orvosok felelőssége kórházban, kezelni betegeket és klinikai gyógyszerteszteket végezni. Ami azonban biztos, hogy a rák legyőzéséért a kutatóknak, tudósoknak és az orvosoknak szorosan együtt kell dolgozniuk. Az azonban különösen örömet okoz, amikor olyan felfedezést teszünk, ami segít embereken.

28 évvel ezelőtt hagyta el Spanyolországot, hogy Amerikába menjen, de leginkább a Memorial Sloan-Kettering Cancer Center miatt. Most segít létrehozni egy új intézményt a biogyógyszer kutatásban (IRB) a szülővárosában. Mennyire fontos áthidalni a távolságot a világ különböző helyein végzett kutatásokban?

Habár a kutatólaborom székhelye New Yorkban van, állandóan együttműködök, helyi, országos és nemzetközi intézményekkel, beleértve IRB Barcelonát is. Ezen az úton kell a kutatásnak haladnia. A kutatók megértették azt, hogy hatékonyan elszigetelve nem lehet dolgozni. Ha egyedül dolgoznak bármennyire is sikeresek a saját szakmájukban, soha nem fognak alapvető kutatási eredmények gyógykezelésig eljutni. Az elgondolás az volna, hogy összekössünk tudományos, technológiai és gyógyszerész szaktudást hogy létrehozzunk erős csomópontokat nemzetközi jelenléttel, ami együtt tud dogozni hasonló intézményekkel és kórházakkal világszerte, hogy tudásukat és szaktudásukat megoszthassák.

Ez egy izgalmas időszak a kutatásban dolgozni. Ezeken az együttműködéseken keresztül a tudósoknak sok lehetőségük van arra, hogy különböző országok laboratóriumaiban dolgozhassanak. Néhányan a laboratóriumomból nagy városok híres egyetemeiről jönnek (mint pl. New York, Los Angeles, Chicago, Santiago, Mexico, Toronto, Bécs, München, Roma, Madrid, Barcelona, Bejing, Calcutta, Tokyo and Isztanbul) mások pedig kisebb városokból jöttek. Az egyik tanuló egy távoli Himalájai völgyben-Nepálban nőtt fel, egy másik egy kis szigeten, Izland szigetén vagy egy kis városban, Észak Görögországban, Argentínában mezőgazdasági területen. Pozitív hozzáállással és egy kis szerencsével, aki elhivatott és tehetséges az mindig célba ér.

Ami Spanyolországot illeti a helyzet teljesen különböző attól, mint amikor elmentem. A kormány felismerte, hogy szükséges létrehozni intézményeket és infrastruktúrát, ami megengedi, hogy spanyol tudósok igen kimagasló munkát végezzenek. Spanyolországnak kitűnő rákkutatói vannak, akik nagyon jó eredményeket érnek el nemzetközi szinten. Azonban a tudományos eredményeik nem eléggé kézzel foghatóak. Ki kell találnunk egy sokkal eredményesebb utat, hogy összehozhassuk a három fő eszközt: alap-, klinikai- és gyógyszerészeti kutatást.

Egy dolog azonban biztos, hogy a kutatók következő nemzedékének jó esélye van harcolni a rák ellen. A munkánk az, hogy gondozzuk, neveljük fiatal tehetségeket, és ellássuk a biológusokat, genetikusokat, gyógyszerészeket és orvosokat azokkal az anyagi eszközökkel, amivel megbirkózhatnak az eljövendő kihívásokkal. A tanácsom a jövő tudósainak? Menjenek el a helyi egyetemekre vagy főiskolákra és beszéljenek a végzős diákokkal vagy más tudósokkal. Kérdezzék meg őket hogyan kezdték el a pályájukat és milyen lehetőségeket tudnak olyanoknak, mint én. Gyűjtsenek be különféle véleményeket és induljanak el az úton!  

Download

Download this article as a PDF